Ophélie meg a lacházi kislány

Ez már röhej.
De nem is, ez már Abszurdisztán.
Itt ez a szerencsétlen francia leányzó, akiről már mindenki tud mindent.
Tudjuk hogy alaposan bebaszott, hét sör-hét feles az embernyi embernek is elég.
Tudjuk hogy alig ivott valamicskét.
Tudjuk hogy vidám és jókedvű, valamint depressziós.
Tudjuk hogy szerelmes, tudjuk hogy digózott.
Tudjuk hogy merre ment, tudjuk hogy miért nem ment arra.
Tudjuk hogy kézitáskát hordott, tudjuk hogy hátizsákot találtak a Lánchídnál.
Tudjuk hogy a digók a hídtól telefonáltak a megtalált hátizsákban felfedezett telefonnal, tudjuk hogy a lány lakásáról telefonáltak.
Tudjuk hogy nem lett öngyilkos, tudjuk hogy a horgászok csobbanást hallottak.
Tudjuk hogy arrafelé autó nem járt, tudjuk hogy járt arra legkevesebb egy taxinak látszó tárgy.

Aztán tudjuk, hogy Lacházán megölték a 14 éves kislányt.
Három perc sétára az otthonától.
Tudjuk, hogy a Sztojkák voltak, de tudjuk hogy nem romák a tettesek.
Tudjuk, hogy a hurok szorul, és tudjuk, hogy a Sztojkák pánikszerűen eladták a kocsmájukat és elköltöztek.
Tudjuk, hogy a környéken Ráckevéig bezárólag a cigány kurvafuttatók a janik, és tudjuk, hogy a rend az törvényes arrafelé.
Tudjuk, hogy tizenéves cigánykölykök jogosítvány nélkül jaszkariznak arrafelé a hóttfekete Audikkal, és tudjuk azt is hogy kevés a rendőr, mert nincs pénz.

Úgyhogy lassan mindent tudunk.

Csak azt nem tudjuk, mikor rúgják már végre seggbe az összes rendőri vezetőt.
Meg a minisztert.
Mert ahogy Kohn bácsi mondta: ha nem megy a kupleráj, akkor a lányokat kell kicserélni, nem a bútorokat.